Chapter 18.

Hi guys.xx
Meghoztam az új részt, tudom, elég gyengusz (mi ez a szó?) lett, de kész lett végül:DDD
Azért...

HOPE U LIKE IT!:333

Alig egy hét múlva, május végén volt a koncert. Soha életemben nem vártam még semmit ennyire, úgyhogy Harryt nagyjából kiidegeltem azzal, hogy állandóan az együttesről dumáltam. Azzal fenyegetett, hogyha nem hagyom abba, akkor nem jön el velem. Persze, tudtam, hogy elfog jönni és ezek csak üres szavak voltak, de megszántam és abbahagytam az áradozást.
Reggel boldogan ébredtem, amolyan "ÚRISTEN MA BASTILLE KONCERTRE MEGYEK A LEGJOBB BARÁTOMMAL, MEGHALOK" érzés kavargott bennem. Tapogatóztam pár pillanatig a telefonomért, majd tárcsáztam Harryt.
- Kik mennek ma Bastille koncertre? - szóltam bele vidáman, hatalmas vigyorral az arcomon.
- Brooklyn, mi a fenét csinálsz fent ilyenkor? Háromnegyed hat van - mormolta a telefonba a reggeli rekedtes hangján.
- Hoppá, nem néztem az időt, sajnálom - nevettem. Szinte láttam magam előtt, ahogy megcsóválja a fejét, majd elmosolyodik.
- Istenem - motyogta leginkább magának, majd hallottam, amint felnyög. - Oké, mondd, hogy nem csak ezért hívtál fel - mondta.
- De, voltaképpen igen - húztam el a szám. - De olyan izgatott vagyok! - kiáltottam.
- Brooke... - sóhajtott fel.
- Te nem? - biggyesztettem le az ajkaimat.
- De igen, szörnyen izgatott vagyok - mondta. Éreztem a "lelkesedést". - Még jobban az lennék, ha nem keltettél volna fel.
- Bocsi - röhögtem el magam.
- Borzalmas vagy.
- Tudom.
- Mindegy, már megszoktam - nevetett. És akkor jött a pillanat, ami még soha. Mindketten hallgattunk és arra vártunk, hogy a másik megszólaljon. Mosolyogtam és fogadni mertem volna, hogy ő is mosolygott. Megköszörülte a torkát, majd felsóhajtott. - Akkor tehát... - szólalt meg, mire még szélesebb mosoly terült el az arcomon.
- Szóval...
- Este megyek érted ötre.
- Oké.
- Akkor...
- Szia - vigyorogtam.
- Szia - nevetett, majd bontotta a vonalat. Vigyorogva meredtem magam elé még pár másodpercig, majd felültem és nyújtózkodni kezdtem.

- Istenem, olyan izgatott vagyok! - ráztam meg Jeremyt félúton a szobám és a fürdő között.
- Értem, elengedhetsz - mondta, mire vigyorogva teljesítettem a kérését és tovább mentem a szobám felé.
Oké, nem szokásom órákat készülődni valamire, de ez az alkalom kivétel volt. A sminket inkább hanyagoltam, mert biztos voltam benne, hogy úgyis lesírom ott a helyszínen. Vagy ötször átöltöztem, mire elfogadhatónak találtam a kinézetem, ami állt egy rövidnadrágból meg egy trikóból és egy bakancsból. Hmm, egyedi.
Lebukdácsoltam a lépcsőn, mikor meghallottam a csengőt, ami azt jelentette, hogy megérkezett Harry. Kitártam az ajtót, vigyorogva néztem az ajtófélfának dőlő Harryre, aki egy félmosollyal válaszolt. Fehér pólót viselt, fekete szűk nadrágot és a szokásos bakancsa helyett egy tornacipőt vett fel.
- Hello, Gyönyörűm - mormolta, majd beljebb lépett és hagyta, hogy a nyakába vessem magam.
- Szia, Harry - arcomat a nyakába temettem, lábaimat a dereka köré fontam. Igazi legjobb barátos viselkedés, ugye? Szerintem is.
- Kész vagy? - kérdezte, mikor lábam ismét a talajt érintette.
- Aha - bólintottam. A kezembe vettem a jegyeket, majd hangos köszönés közepette terelgettem Harryt az ajtó felé.

*

- Fantasztikus. Csodálatos volt - ujjongtam szinte visítva, miután Harry hazavitt. Vigyorogva figyelt, miközben én a "Nagyon jó" szinonimáit mondogattam állandóan. - Imádtam. Szerelmes vagyok Dan Smithbe - ájuldoztam a nappali közepén, Harry keze a derekamra tévedt, mikor épp összerogyni készültem.

- Örülünk, hogy tetszett - mosolygott anyu kedvesen. - Na és Harry, neked bejött?

- Aha, jó volt - vont vállat.

- Jó? - rivalltam rá.

- Bocsánat. Nagyszerű volt. Fantasztikus! - emelte fel a kezeit maga elé, mire elégedetten bólintottam.

- Én is így gondoltam.

- Igaz, én nem vagyok szerelmes Smithbe, de azért jó... Öö, csodálatos volt.

- Ő lesz a férjem - kaptam a szívemhez. - Figyeljétek meg, egymásra fogunk találni.

- Persze, Brooklyn. Menj aludni - kiáltotta Jeremy az emeletről.
- Fogd be! - kiáltottam vissza, mire nevetni kezdett. Fáradtan körbemosolyogtam, megállapodott a tekintetem Harry magas alakján. - Kösz, hogy eljöttél velem.
- Ugyan - legyintett, karjait a derekam köré vezette. - Kellett valaki, aki megvédi Dan-t tőled - mormolta a hajamba.
- Barom - ütöttem vállon, mire röhögve beletemette az arcát a nyakamba.
- Mhm - mormolta, közelebb húzott magához. - Itt maradhatok?
- Tudod, hogy igen - vigyorogtam, ujjaimmal a hajával babráltam.
- Csak udvariasságból kérdeztem.
- Khm - köszörülte meg a torkát valaki, mire szétrebbentünk és Jeremyre pislogtam. Vigyorgott.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm, kezeim Harry mellkasán pihentek.
- Mi? Ja, semmi. Csak gondoltam szólok, hogy izé... - pislantott az órára, majd vissza ránk. - Nem akarom, hogy pánikba ess, de Jared alig 15 perc múlva itt lesz - fejezte be. Harry karjai megfeszültek körülöttem, de mikor felmosolyogtam rá, engedett a szorításán.
- Nyugodtan. Úgyse fogok kijönni nagyon a szobámból - vontam vállat könnyedén, megfogtam Harry karját és az emelet felé rángattam.
- Minden oké? - kérdezte Harry, miután felértünk. Rámosolyogtam.
- Igen - bólintottam.
- Tuti? - fürkészett.
- Igen - bizonygattam. - Miért? Nem úgy nézek ki?
- Tekintve a művicsort az arcodon...
- Ez igazi mosoly!
- Na persze - forgatta meg a szemeit.
- Hagyj - nevettem.
- Na, ez az - vigyorgott, mire felnyúltam és beleböktem a gödröcskébe az arcán, amit úgy imádtam. Zavartan pillantott rám, én pedig elmosolyodtam. Megvontam a vállam.
- Imádni való - motyogtam.
- Pont mint te - sóhajtotta, majd elkapta a derekam és lelökött az ágyra. Mellém mászott, karját átvetette a csípőmön, s vigyorogva közelebb húzott magához. - Miért jön Jared este tízkor hozzátok?
- Nem tudom. Nem is igazán érdekel - vontam vállat. Ásítottam, mire kuncogni kezdett.
- Fáradt vagy?
- Aha, úgyhogy szerintem elmegyek fürödni - motyogtam.
- Oké.
- Akkor talán elengedhetnél - céloztam a kezeire, amikkel fogva tartott.
- Rendben - mormolta, majd lecsúsztatta a kezeit rólam. Felpattantam az ágyról, összeszedtem a pizsamám, majd hatalmasat sóhajtva léptem ki a folyosóra, remélve, hogy nem fogok összetalálkozni Jareddel. Nos, ez odafelé be is jött. Viszont visszafelé már nem volt ekkora szerencsém.