Chapter 16.

HOPE U LIKE IIIIT!:))))

- Megérkeztünk - tájékoztatott Harry, én pedig elengedtem Őt és felsóhajtottam. - Szeretnél a motoromon éjszakázni vagy esetleg levegyelek róla? - fordult felém szórakozottan, miközben én levettem a napszemüvegem és hunyorogni kezdtem.
- Várj már, észhez kell térjek a vezetési stílusod miatt - csaptam a hátára, aztán lekászálódtam róla. - Bejössz? - kérdeztem a ház felé bökve. Bólintott, majd elindult utánam. Ügyködtem a zárral egy darabig, s mikor kinyílt az ajtó, szinte beestem rajta, ugyanis Harry lökött rajtam egyet. - Ez mire volt jó? - sziszegtem.
- Megadtam a kezdő lendületet - vonta meg a vállát mosolyogva. Megcsóváltam a fejem, aztán ledobtam a táskám a kanapéra. Harry a hónapok során megtanulta, hogy mi hol van a házunkban, úgyhogy mikor ott volt, körülbelül úgy mozgott, mintha otthon lenne. Bement a konyhába, majd visszatért egy pohár üdítővel és kortyolgatni kezdte. - Milyen volt a napod?
- Unalmas. Tiéd?
- Elment. Találkoztam a srácokkal, jó fejek, meg kellene őket ismerned - nézett rám a pohár mögül. - Meghívom őket magamhoz. És téged is - mondta, s azt hiszem, ha nem lett volna ami megállítsa a szemöldököm, leszaladt volna a homlokomról.
- Meghívsz magadhoz?
- Még sose voltál nálam - vonogatta a vállát. - Jut eszembe. Van egy lakás, ami eladó és tekintve, hogy mindig azt mondod, hogy elakarsz költözni innen...
- Nincs pénzem rá, Harry - mondtam.
- Rendben, értem, csak gondoltam szólok - mosolygott rám, aztán ledobta magát mellém. - Holnap szombat, akár...
- Oké - vágtam rá, még mielőtt befejezte volna a mondatot. Mindig is kíváncsi voltam Harry lakására. Elvigyorodott, majd elterült, csak a probléma az volt, hogy én ott voltam alatta. Illetve a feje alatt voltak a lábaim. Lehunyta a szemeit, aztán felsóhajtott. Kezemmel a hajával babráltam, miközben hátra dőltem.
- Eltudnék aludni - mormogta, s ránéztem. Fellesett rám a hosszú szempillái alól, smaragdzöld tekintete fogva tartotta az én zöldemet.
- De ne aludj el. Tudod, hogy lelöknélek - vigyorodtam el.
- Kösz, hogy emlékeztetsz a kedvességedre - nevette el magát, majd felnyúlt és végigsimított az arcomon. - Hihetetlen, hogy egy lány legjobb barátom van - motyogta magának, aztán visszahúzta a kezeit és rám mosolygott.
- Hihetetlen, hogy egy fiú legjobb barátom van. Mindig is erre vágytam - szaladt ki a számon, mire felvonta a szemöldökét.
- Miért?
- Nem tudom - vontam vállat, miközben beletúrtam a hajába, s elcsodálkoztam rajta milyen jó érzés. - A fiúk hamarabb megmondják, ha valami nem tetszik nekik, szerintem. Lehet, hogy hülyeség, de én így gondolom - mondtam. - És tekintve, hogy mióta ismerlek, azóta nem vagyok önbizalom hiányos... Nos, nem szándékozlak lecserélni valaki másra - villantottam rá egy ezerwattos mosolyt.
- Örömmel hallom - röhögött, aztán felült és igazítgatni kezdte a haját. - Összetúrtad a hajam - biggyesztette le az ajkait.
- Sajnálom. De jó érzés volt - vigyorogtam rá.
- Jó, mi? - vonta fel a szemöldökét, s felsikítottam, amikor rám vetette magát és elterültünk a kanapén. Nevetve ütöttem a vállát, majd megpróbáltam lelökni magamról, ami sikerült is, csakhogy belém kapaszkodott és magával rántott a földre.
- Barom - röhögtem hangosan és miután rátenyereltem a mellkasára, feltoltam magam és feltápászkodtam. Felnyújtotta nekem a kezét. - Esélytelen. Lerántanál vissza - tettem csípőre a kezeimet. - Kelj fel magadtól!
- Argh - morogta, majd szem forgatva felült, aztán talpra állt. Fölém tornyosult a két méterével. Már megszoktam, hogy ilyen magas, néha még szekáltam miatta, de már nem annyira, mint a barátságunk legelején.
Magához vont, állát a fejemre támasztotta.
- Megfájdul a derekam, annyira le kell hajolnom - motyogta a hajamba.
- Mindig tudod hogyan rontsd el a pillanatot - kuncogtam, miközben fejem a mellkasába fúrtam és beszívtam a parfümének illatát. Éreztem, ahogy elmosolyodik.
- Most a parfümömet szaglászod? - kérdezte.
- Fogd be! - nevettem, megütöttem a hasát, míg ő csak röhögött. - Köszönök mindent, Harry - mormogtam.
- Például?
- Jared, meg... Mindent. Nem tudom mi tévő lennék nélküled.
- Én sem - szorosabban fonta körém a karjait, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

*

 Az idő szinte repült, nekem meg egyre többet kellett tanulnom. Úsztam a tankönyvekben, a szobámból néha már-már fejvesztve szaladtam ki a sok tanulni való elől. Május eleje volt, s én egyre jobban rágörcsöltem az elkövetkezendő vizsgákra. 

Március végén Harry elvitt magához - kocsival, szerencsére -, és ahogy számítottam is rá, pasisan kupis volt a lakás egy része. Persze, rám fogta, mondván előző nap sokáig nálunk tartózkodott és mire hazaért, addigra már túl fáradt volt az összepakoláshoz. Na persze. Vagy inkább túl lusta. Nem akartam megkérdezni, hogy akkor reggel miért nem ért rá összepakolni, mert tuti, hogy kitalált volna valami frappáns kis indokot. Úgyhogy ráhagytam, s miután gyorsan összeszedte a szétdobált holmijait, volt szerencsém körbenézni. Nem volt nagy lakás, de Harry szerint neki pont elég volt. 

Az ajtón belépve egy kis előszoba szerűségben találtam magam, majd onnan a nappaliba mentünk át. A falak szürkére voltak festve, pár kép lógott itt-ott, főképp családi fotók. Középen egy fekete kanapé volt, előtte egy kis asztal, meg egy hatalmas tévé. És egy szürke, pihe-puha szőnyeg volt leterítve a kanapé mellett. Szinte a mennyországban éreztem magam, amikor a talpam hozzáért az anyaghoz és mondtam Harrynek, hogy ha esetleg valamikor nála alszok, akkor én a szőnyegen fogok feküdni, nem érdekel se az ágy, se a kanapé, se semmi más. Nevetett, majd áldását adta rám, csak annyit kért, hogy azért ne lopjam el tőle. Mondtam neki, hogy még megfontolom.
A konyha kicsi volt, de azért két ember simán elfért benne. Az étkezővel egy pult választotta el őket egymástól.
Kisebb folyosó volt a nappali és a hálószoba között. Harry hálószobája... Sokkot kaptam. Attól függetlenül, hogy a nappaliban milyen kupit találtunk, a hálóban szerintem még a porszemek közt is rend volt. Kérdőn néztem fel Harryre, mire csak zavartan megvonta a vállát és elmosolyodott.
Itt is szürkére voltak festve a falak, a bútorok fehér voltak, és jelen volt az a szőnyeg, mint ami a nappaliban is volt. "Akár itt is aludhatsz, nem muszáj a nappaliban" mondta Harry, mikor meglátta, milyen vágyakozva nézek a szőnyegre.
Hatalmas francia ágy állt az ajtóval szemben. Fekete paplan és párnahuzatok voltak, olyan puha tapintással, hogy olyat még életemben nem érintettem, a szőnyegen kívül. Felkiáltottam, idézem: "Én itt fogok aludni életem végéig!" mondattal, majd az ágyra vetettem magam és elterültem. Harry csak nevetett rajtam, jókedvűen ugrott be mellém, majd magához vont. "Beleszerettem az ágyadba" mormogtam, aztán mindketten hangos nevetésben törtünk ki és úgy vihogtunk, mintha megvesztünk volna.
Végül megérkeztek Harry haverjai is, bemutatott minket egymásnak. Egész este viccelődtünk és jó kedvűek voltunk. Bírtam őket, és szerintem ők is engem. Vagy legalábbis remélem.

Áprilisban végig Harryvel töltöttem az időt, hol otthon, tanulás közepette, hol pedig edzés közben, de szinte minden másodpercben együtt voltunk napközben.
Nem tudtam elképzelni az életem nélküle. Mindennapossá vált, hogy sülve-főve együtt voltunk.

Májusban közepén volt a születésnapom. Én nem emlegettem, Harry se beszélt róla. Nem kérdezte mit kérek, én pedig nem mondtam, hogy kérnék is bármit.
Születésnapom előtti napon elrángattam Harryt a városba vásárolni. Ruhákat akartam venni, de persze ezt csak ott mondtam meg neki.
Berángattam egy üzletbe, ahol megannyi ruha várt rám és akár rá is, ha nem lenne olyan, amilyen.
- Szóval, mi az elképzelés? - kérdezte mosolyogva, miközben én a pólók közt turkáltam.
- Ne legyen túl kivágott - fintorodtam el. - Ne legyen rózsaszín. Legyen olyan egyszerű, de nagyszerű - mondtam, mire összeráncolt szemöldökkel bólintott, aztán beállt mellém és válogatni kezdett.

Nap végén két szatyorral estem be a házba, Harryvel a nyomomban, aki szórakozottan leste, ahogy fáradtan elterülök a kanapén. Felém lépkedett, majd letérdelt a kanapé elé és rám vigyorgott.
- Hazamegyek, van még pár elintézni valóm - mondta, én meg bólintottam. - Akkor holnap látlak - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra és felállt.
- Harry?
- Igen? - fordult vissza. Ajkamba haraptam.
- Remélem, maradt még időd vásárolni holnapra.
- Ó, már rég mindent elrendeztem, Szépségem - kacsintott rám, s miután fülig szaladt a szám, ismét elterültem a kanapén és lassan elnyomott az álom.
Valahogy az ágyamban ébredtem fel, oda teleportáltam vagy talán Jeremy vitt be a szobámba, nem tudom. Hatalmasat ásítottam, majd felültem és a falon lévő órára bámultam, ami este nyolcat mutatott. Kicsoszogtam a fürdőbe, lerendeztem a tusolást röpke 10 perc alatt, majd a pizsamában levágtattam a konyhába.
- Jót aludtál? - kérdezte Jeremy, aki az asztalnál üldögélt és egy újságot olvasott.
- Aha, egész kipihent lettem.
- Jó éjszakázást - vigyorodott el.
- Ó, tudod, hogy én bármikor eltudok aludni ismét - mosolyodtam el.
- Hát persze - fintorodott el, majd felállt és a mosogatóhoz lépve elmosta a poharát. Végül hozzám fordult és összeborzolta a hajam. - Megyek, mert Jared vár a neten. Valamit meg kell dum... - elhallgatott, amikor meglátta az arckifejezésem. Mintha gyomron vágott volna valaki. Jó pár hónapja nem beszélt a közelemben senki Jaredről, én pedig még csak gondolni sem akartam rá. - Sajnálom, nem akartam felhozni.
- Mindegy, nem érdekel - motyogtam, s érzelemmentes arckifejezéssel bedobtam a poharat a mosogatóba, majd megfordultam és ott hagytam Jeremyt.
Nem akartam rá gondolni. De ahogy a bátyám felhozta, minden kis emlék a szemem előtt játszódott le és elhomályosította a tekintetem. Nem. Nem fogok kiborulni több hónap után. Eddig sem tettem meg, nehogy már hónapok múlva akadjak fenn a témán. Aznap sírtam, mikor szakítottunk, azóta nem. Harrynek köszönhetően. Viszont ő most nem volt itt. Mégis szükségem volt rá.
Bezárkóztam a szobámba, a szememet törölgettem, miközben a telefonom után kutattam.
Szükségem van rád - pötyögtem be a szavakat, majd elküldtem, s fél perc se kellett, jött a válasz, hogy indul.