Chapter 20.

HOPE U LIKE IT!:)

Egy egész hétre nem készültem kimozdulni a lakásomból, egyrészt mert Harry úgy tudta, hogy "kirándulok", másrészt gáz lett volna vele találkozni és egyből megértette volna, hogy hazudtam neki. Felkészültem az egy hetes tévé előtt ülésre és semmittevésre meg a rossz kedvre is. Bár az alapból meg volt.

A harmadik napomat éltem a tévé előtt szenvedve, amikor csöngettek. Felvontam a szemöldököm, kikapcsoltam a tévét, majd lélegzetvisszafojtva ültem egy helyben. Aztán még egyszer csöngettek. Lábujjhegyre álltam, majd halkan a hálóm felé lépkedtem.

- Brooklyn? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül, én pedig lefagytam. - Mit keresel itt?

- Hát ezt én is megkérdezhetném tőled - morogtam megfordulva. Csodálkozva nézett rám. - Honnan van kulcsod?

- Én vettem a házat - válaszolt, mire bosszúsan fújtam egyet. 

- Attól még nem kellene betörnöd a házamba!

- Nem törtem be! - vitatkozott.

- Akkor ezt minek nevezed?

- Miért vagy itthon? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

- Elmaradtak a dolgok - vontam vállat könnyedén.

- Vagy nem is volt semmi dolog - vonta fel a szemöldökét, én pedig elpirultam. - Tudtam - mondta, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám. - Szóval miért hazudtál? 

- Nem hazudtam - mormoltam.

- Most is hazudsz. Miért?

- Mert nem akarok veled találkozni! - csattantam fel, mire döbbenten meredt rám.

- Miért?

- Mert nem és kész.

- Ez nem válasz.

- Nem érdekel.

- Jó - bólintott. - Akkor most úgy teszek, mintha nem csalódtam volna benned egy nagyot - mormolta.

- Baszd meg, Harry - motyogtam szomorúan. - Inkább menj el.

- Rendben. Azért megölelhetlek még egyszer? 

- Minek? Nem akarom.

- Dehogynem - elkapta a karom, majd még mielőtt ellenkezhettem volna, magához rántott és körém fonta a karjait. - Mi a baj?

Csak egy kissé elhanyagoltnak érzem magam a hülye barátnőd miatt. 

- Semmi - mormoltam ehelyett, és eltoltam magamtól.

- Oké, majd szólj, ha beszélgetni szeretnél erről - kissé idegesnek tűnt.

- Oké, majd szólok.

- Jó, szia - trappolt ki a lakásból, majd bevágta az ajtót, én pedig hatalmasat sóhajtva temetettem a kezeimbe az arcom. 

- Szia, leülhetek? - szólt hozzám egy rekedtes férfi hang, majd mikor felnéztem, szembetaláltam magam két tengerkék szempárral.

- Persze - bólintottam, mire elmosolyodott és helyet foglalt velem szemben. Egy kávézóban ültem és tulajdonképpen csak bambultam ki az ablakon. 

- Ed vagyok.

- Edward?

- Nem, csak Ed - nevette el magát.

- Brooklyn - mosolyogtam rá kedvesen, miközben megpróbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy Harry második neve Edward.
- Szép név - kezét összefonta az asztalon.
- Köszi - zavartan elmosolyodtam, barna tincseimet kezdtem piszkálni az arcomnál.
- Szóval... Én csak láttam, hogy egyedül vagy és hogy nincs jó kedved, gondoltam ide jövök és... Zavarban vagyok, tudod? - szemét lesütötte és aranyosan elnevette magát. Kuncogni kezdtem, ez irtó cuki volt. Felnézett, kék szemeivel az arcomat fürkészte. - Szóval mi a baj? Mármint...
- Fiú dolog - vontam vállat lehangoltan. Bólintott.
- Nem vesz észre? - kérdezte. Megráztam a fejem. - Észre vesz? - vállat vontam a kérdés után. - Barátod? - mosolyodott el.
- Méghozzá a legjobb - sóhajtottam fel.
- Ó! - bólintott úgy, mintha már mindent értene. - Ó! Óóó. Óó.
- Igen?
- Szóval a legjobb barátod egy fiú? Azt ugye tudod, hogy nem létezik fiú-lány barátság? - előre dőlt, mélyen a szemembe nézett.
- Baromság. Igenis létezik. Itt a példa rá. Én és Harry Kibaszott Styles.
- Harry Styles? - nevette el magát hitetlenül.
- Mondd, hogy nem ismered - temettem a kezembe az arcom.
- Dehogynem. Jó haverom. Most van valami csaja és... - elhallgatott, mikor meglátta a tekintetem. - De gondolom már tudsz ezekről - tette hozzá és kissé hátrébb dőlt, mintha elakarna húzódni a kitörni készülő dühöm elől. Mennyi az esélye annak, hogy Harry egyik haverjába botlok egy kávézóban? Ennél szerencsésebb már nem is lehetnék, komolyan.
- Hát ez remek - mormoltam.
- Nyugodtan panaszkodhatsz, nem adom tovább neki.
- Nem fogok panaszkodni.
- Rendben, akkor megemlítem neki, hogy összefutottunk.
- Nyugodtan - vontam vállat hanyagul.

- Hallom összefutottál az egyik haverommal - Harry hangja hasított a csendbe mögülem, miközben én az ajtózárral bénáztam másnap este. Megint találkoztam Eddel, és a kelleténél egy kicsivel többet ittunk, de azért még észnél voltam.
- Tegnapiról beszélünk vagy a mairól? - fordultam felé mosolyogva.
- Mai? - lépkedett közelebb.
- Mai - bólogattam, miközben megtámaszkodtam a falnál.
- Ittál?
- Dehogy - mormoltam.
- Ed említette, hogy nem voltál jól.
- Jól? - kuncogtam. - Hát mostanában nem vagyok jól. Tudod. Miattad.
- Miattam? - vonta fel a szemöldökét.
- És a kis barátnőd miatt. Hogy is hívják?
- Ashley - vágta rá.
- Elhiheted, hogy igazából nem érdekelt - nevettem el magam, és kissé arrébb löktem Harryt, ugyanis elállta az utamat a bejáratihoz.
- Részeg vagy.
- Nem vagyok részeg - jelentettem ki, mikor kinyitottam az ajtót és beléptem. Megfordultam és megfogtam az ajtót, készen arra, hogy becsukjam. - Csak tényleg nem érdekel a barátnőd. És te sem - tettem hozzá. Pislogott párat, majd bólintott és apró mosollyal az arcán elfordult és bement a lakásába. Akkor ezt is megbeszéltük.


Hi.x
Sorry, amiért kéthetente hozok részeket, egyszerűen nem tudok hetente írni új részt, egy részt a suli miatt, másrészt, mert néha nincs is ihlet, ami meg is látszik a részen. Tudom, röviid lett, legközelebb megpróbálok hosszabbat írni:Dxx.