Chapter 6.

HOPE U LIKE IT!:)

- Béna - nevetett fel, miután visszarántott. - Szóval, válaszolva a kérdésedre, úgy döntöttem, inkább itt maradunk.
- Ó, szóval itt te döntesz helyettem is?
- Miért, nem? - kérdezte, miközben a kezeivel a füvet tépkedte.
- Hát nem! - vágtam csípőre a jobb kezem, ugyanis a bal még mindig sajgott a fájdalomtól.
- Most őszintén - pillantott fel. - Van kedved mozizni?
- Nincs - vonogattam a vállam. Tényleg nem volt. Egy az, hogy úgy fájt a csuklóm, hogy egyfolytában ordítani tudtam volna, kettő pedig... Nem, nem volt más ok. Mert hát szívesen moziztam volna Jareddel, plusz szívesen kínoztam volna egy kis romantikus filmmel.
- Bepótoljuk majd. Csak éppenséggel nem moziban.
- Hanem? - kérdeztem.
- Hol lehet máshol filmezni?
- Mindenhol? - vontam fel a szemöldököm. Most miért? 21. századi technikával már mindenhol lehetett filmezni.
- Te jó ég - forgatta meg a szemeit. - Nálam!
- Nálad?
- Nálam - bólintott. - Miért? - lökte meg a vállam a sajátjával. Megvontam a vállam: nem akartam, hogy azt lássa mennyire lázba jöttem az ötlettől. - Szerencse, hogy bírnak a szüleid.
- Ja, egészen addig, amíg meg nem tudják, hogy mit tettél...
- Veled?
- Mi?
- Veled. Tudod, amikor még... - pillantott félre, majd vissza rám. Jó, tény és való, hogy nem tudnak még a csókokról sem anyuék, de azért csak nem ölnék meg Jaredet. - Ja, hogy te a kezedre gondoltál. Upsz, most esett le. Bocsi - húzta összébb magát mellettem, ám nem menekült így sem egy csapás elől a fején.
- Ne hozd fel állandóan a múltat! - szóltam rá ezerrel dobogó szívvel.
- Sajnálom, tudom hogy rosszul érint - nézett rám bűnbánóan, majd elterült a fűben.
- Nem érint rosszul.
- Megértelek, engem is rosszul érint - hagyta figyelmem kívül a mondatom. Ja, gondolom mennyire rosszul érinti.
- Nem hagyhatnánk a témát? - kérdeztem rosszkedvűen.
- Még sosem tisztáztuk a dolgokat - könyökölt fel, s úgy bámult rám. Pont most akarja tisztázni?
- Úgy érzem, nem is akarom - ráztam meg a fejem, majd törökülésbe ültem és a kezemet tapogattam.
- Miért?
- Mert rohadtul nem akarok arról beszélni, hogy fél évig játszadoztál velem! - csattantam fel, mire hátrahőkölt és összeszűkített szemekkel nézett rám.
- Nem játszadoztam veled. Te voltál szerelmes belém.
- Te pedig ezt kihasználtad - motyogtam megsemmisülten. Te voltál szerelmes belém.
- Mit tehettem volna? - kérdezte, miközben apró mosoly jelent meg a száján. Pislantottam párat. Jól hallottam amit mondott? Hogy lett a kedves Jaredből egy perc alatt tahó Jared?
- Egy barom vagy - mondtam, majd feltápászkodtam. Komolyan egy ilyen emberbe lennék szerelmes? Nevetséges. Nem is vagyok belé szerelmes.
Néha nem voltam biztos az érzéseimben, s olyankor menekülni akartam tőle. Ahogy akkor is.
- Hé, várj már. Sajnálom - állt fel Ő is, majd a kezem után nyúlt aznap már vagy huszadjára, de megint elhúztam azt.
- Nem érdekel - motyogtam, majd elindultam arra, amerről jöttünk.
- Nem akartalak megbántani - ért utol zsebre vágott kezekkel, felém fordulva.
- Pedig mostanában állandóan csak azt csinálod - mormogtam. - Hagyjuk egymást a fenébe, szerintem - letört hangom ott lebegett kettőnk között, miközben gyorsabb sebességre kapcsoltam a sétában.
- Ezt most miért mondtad?
- Mert néha rohadtul elegem van belőled! Mint például most is.
- Rendben - bólintott komolyan. - Békén hagylak - mondta.
- Rendben - morogtam.
- Nem foglak keresni.
- Rendben.
- Amíg neked szükséged nem lesz rám.
- Oké - mondtam, s megtorpantam. - Majd szólok ha szükségem lesz a bunkósságodra - mosolyogtam fel rá, Ő pedig összeszűkített szemekkel nézett le rám.
- Rendben - bólintott, s sarkon fordult és lassan elsétált. Idegesen trappoltam hazáig. Szuper! Két nap alatt kétszer is összevesztünk.
Szinte betörtem a bejáratit, s ugyanazzal a lendülettel robogtam volna fel a szobámba, ha anyu meg nem állít a lépcső előtt.
- Ilyen gyorsan vége lett a filmnek?
- Még csak el sem kezdődött! - mondtam hűvösen, s léptem egyet a lépcsőn.
- Miért?
- Nem jutottunk el a moziig - motyogtam csüggedten. Innen nincs kiút! Ha egyszer anyu kérdezősködni kezd, onnan nem lehet szabadulni.
- Miért? És mi van a kezeddel? Innen látom, hogy be van dagadva! - lépdelt oda hozzám, majd finoman megfogta a kezem és megvizsgálta. - Fáj?
- Á, dehogy! - sziszegtem összeszorított fogakkal.
- Mi történt?
- Megbántott - vontam vállat szomorúan.
- Mivel?
- Az mindegy - hárítottam gyorsan.
- Akarod, hogy eltiltsunk tőle? - kérdezte kedvesen, miközben végig simított a vállamon. Ööö, ja, hogy ezt én döntöm el? De jó!
- Ööö, nem, nem kell - válaszoltam zavartan.
- Hát jó. De ha még egyszer megbánt, most már ez lesz! - válaszolta szigorúan, majd visszament a konyhába. Álldogáltam még ott pár másodpercig, és ahogy gondoltam, úgy jelent meg ismét anyu. - És a kezed... Orvoshoz kell menni vele - jelentette ki.
- Mi? Na ne már! - ellenkeztem. - Nem tört el!
- Az egy dolog. Na, szedelőzködj - mondta, mintha valami több órás útra mennénk, pedig csak körülbelül fél óra az út a kórházig. - Szedelőzködj! - ismételte, mikor látta, hogy nem mozdultam a helyemről.
- Mégis mit szedjek össze? - vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Jó, rendben, igazad van - legyintett, majd elindult az emeletre. - Itt várj. Mindjárt jövök!

*

 Kemény két óra után a kórházban, végre hazafelé tartottunk. Én bekötött kézzel, anyu meg a megszokott lelki békéjével. Megnyugtattam, hogy nem Jared miatt történt ez az egész. Mert hát haragszom rá, mégis Őt védem. Jellemző rám.
- Biztos, hogy nem húztál be neki? - kérdezte anyu bizonytalanul. Oldalvást pillantottam rá.
- Nem, anyu, nem húztam be neki - mondtam már vagy ezredjére.
- Akkor mi történt?
- Mondtam, hogy ráestem - sóhajtottam fel fáradtan. Miért kell ennyit kíváncsiskodni? Mármint, értem én, hogy aggódik meg minden, de...
- De hogy történt?
- Anyu, ezt már elmeséltem. Megbotlottam. Ennyi.
- Tuti?
- Mit vársz mit mondjak? - fordultam felé kíváncsian. Valamit hallani akart, úgy éreztem.
- Azt, hogy móresre tanítottad Őt!
- Anyu - néztem rá elképedve. - Nem verekszem. Főleg nem egy fiúval - Főleg nem olyannal, akibe állítólag szerelmes vagyok. Hát, ezt már nem mondtam ki hangosan.
- Oké, oké - hagyta rám egy pillanatra. - De TUTI, hogy...?
- ANYA! - kiáltottam.
- Jó, rendben. Csak kíváncsi vagyok - vonogatta a vállát. - Tuti, hogy nem Jared miatt tört el majdnem a kezed?
Hangosan felsóhajtottam, s válasz helyett inkább az ablaknak támasztottam a fejem és az utcát kezdtem kémlelni. Aztán megláttam Őt, akiről már vagy két órája ment a témázgatás anyuval. Ott sétálgatott, oldalán egy alacsony, vékony, barna hajú lánnyal és nevetgéltek. Megrökönyödve bámultam kifelé az ablakon és hálát adtam az égnek - vagyis inkább apunak - hogy sötétített üvegű autót vettünk.
- Minden oké? - kérdezte anyu. Nem tudom ő is észre vette-e. Ránéztem, mire megajándékozott egy kis együtt érző pillantással: semmi kétség, tudja mi a pálya. - Lehet, hogy csak valami rokona volt, tudod... Rokon - bizonygatta. Elnéztem róla, s ismét az ablaknak döntöttem a fejem.
Na tessék! A múlt megismétli önmagát. Nem szabad megint bedőlnöm neki! Nem, nem és nem!
- Szerelmes vagy belé, ugye? - kérdezte anyu halkan, miközben megsimította a vállam.
- Nem!
- Ugyan már. Ne tagadd - mondta. Összeszorítottam a szemeimet nehogy elsírjam magam. Szuper, már anyu is tud róla! - Nyugi, nem foglak eltiltani tőle. Maximum apád, ha megtudja - "vigasztalt". Jó kilátások.
- Nem érdekel - motyogtam. Nem fogok megint bedőlni neki. Nem érdekel. Nem. Érdekel.
Járásom hasonlított egy zombiéra, miközben besétáltam a házba és még a kezembe néha-néha belehasító fájdalom se tudta elterelni figyelmem.
Szóval, ha én épp nem vagyok kéznél, akkor vele van? Hát, ezt jó tudni. Miért gondolkodok így? Én csak egy barátja vagyok, elméletileg, arról meg Ő nem tud, hogy én szerelmes lennék belé, szóval bárkivel lehet.
Nos, ez így volt a múltban is. Csakhogy akkor tudta, hogy szerelmes vagyok belé és ezt ki is használta, plusz... Plusz ott volt még egy másik lány is. Csak róla meg én nem tudtam. Nem csinálom azt még egyszer végig.

*

- Szóval, Harry... Milyen lányok jönnek be? - kérdeztem egy héttel később a legújabb barátomnak tekintett személytől, futás közben.

- Kezdem azt hinni, hogy ezért érdeklődsz, mert... 

- Oh, felejtsd el. Nem tetszel.

- De azért jól nézek ki, nem? - vigyora széles volt az arcán, én pedig megforgattam a szemem.

- De igen, elismerem, de attól még nem estem beléd. Szóval? - lihegtem, majd a számhoz emeltem a vizesüveget és ittam pár kortyot.

- Nos, a vékony, barna, zöldszemű lányok - mondta. - Ja, és a magasak - tette hozzá mosollyal az arcán. Azon kaptam magam, hogy elgondolkodtam rajta, hogy a barna és zöldszemű stimmelt. A vékony és a magas nem. - Na és neked milyen pasik jönnek be? - kérdezte gyorsan.

- Hát, az alacsonyabbak, mint te típusúak - válaszoltam frappánsan.

- Szóval én szóba sem jöhetek nálad - állapította meg.

- Soha - ráztam meg a fejem helyeslően.

- Nagyszerű!

- Szerintem is - vigyorogtam, majd abbahagytam a futást és a térdemre támaszkodtam. Kedveltem Harryt. Ő olyan aranyos volt velem. Nem bántott meg egyszer sem, nem úgy mint egyesek.

- Hazavigyelek? - kérdezte, mikor Ő is leállt a futással és szedelődzködni kezdett.

- Ha nem esik nehezedre - vontam vállat.

- Szerencse, hogy útba esel! - mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót és kiléptem a napsütötte vasárnap délutánba és... És egyenesen belebotlottam Jaredbe.