Chapter 7.

HOPE U LIKE IT!:))) 

Azóta nem kerestem. Egy hete. Úgy gondoltam aznap este fogom, mert már kezdett hiányozni - rossz ezt beismerni, de tényleg így volt -, és mintha valami "Szükségem van rá!" érzés kezdett volna feltörni bennem. Pislogtam, mint hal a szatyorban, majd összeráncolt szemöldökkel meredtem rá.

- Mit keresel itt? - kérdeztem. Kissé kényelmetlenül éreztem magam Harry és Jared között, ugyanis mindketten árgus szemekkel vizslatták egymást.

- Gondoltam, hogy itt talállak, úgy tűnik nem tévedtem - felelte. - Végeztél?

- Végeztünk.

- Ki ő?

- Harry.

- Ki ő neked? - fogalmazta át a kérdését, mire zavartan pislogtam fel rá.

- Csak egy barátom - mondtam teljesen összezavarodva. - Harry, ő Jared, egy másik barátom - mutattam be Őt is, miközben a szemébe néztem. Mármint Jared csokoládébarna szemébe. - Nem úgy volt, hogy én kereslek? - kérdeztem, miután összeszedtem a gondolataim. Harry nagyobb volt Jarednél. Bár, ezen nincs mit csodálni. Kinél nem magasabb?
- De igen, csak... Mindegy. Nem beszélhetnénk ezt meg máshol? - kérdezte, miközben jelentőségteljes pillantással ajándékozta meg Harryt, aki - szegény - csak ott állt és halálra unta magát.
- Mit kellene megbeszélnünk?
- Majd elmondom! Este átmegyek.
- Mi? Nem hívtalak meg.
- Nem érdekelsz. Azt mondtam, átmegyek - jelentette ki, miközben összefonta a karjait a mellkasán.
- Vagy majd én átmegyek... - vetettem fel az ötletet csak úgy spontán, majd a bal lábamra helyeztem át a testsúlyom.
- Nem, én megyek át! - vitatkozott.
- Nem, mert én!
- Az Istenért, valaki menjen már át! - szólalt meg Harry indulatosan. - Én erre nem érek rá! Brooklyn, haladj! - mondta, s elsétált a kocsijáig, aztán bevágta magát a kormány mögé. Elfojtottam a mosolyom, miközben Jared szigorúan meredt rám.
- Mi az? - néztem rá kérdőn. - Megint meg akarsz bántani? - kérdeztem óvatosan. Sose tudni.
- Nem, most nem készülök rá - mondta megenyhülő tekintettel, majd az autó felé bökött a fejével. - Ő visz haza?
- Igen - bólintottam. - Úgyhogy akár...
- Persze, akkor majd...
- Megyek!
- Nem, mert én megyek! - mondta.
- BROOKLYN! - kiáltotta Harry a kocsiból, mire idegbeteg módon visszaordítottam hogy "Mindjárt!".
- Nekem mindegy ki megy! - mondtam dühösen.
- Jó, nekem is!
- Akkor meg ne vitatkozz, amikor azt mondom, hogy én megyek! - kiáltottam.
- ÉN MEGYEK! - ordította a képembe, mire idegesen megráztam a fejem.
- Én fogok menni!
- Nem, mert én!
- A rohadt életbe, emberek! ÉN MEGYEK! - akadt ki teljesen Harry, aztán beindította a kocsit.
- Várj! - kiáltottam, majd még gyorsan Jaredhez fordultam. - Szóval...
- Jó, akkor gyere te - sóhajtotta.
- Rendben - vigyorogtam önfeledten. Én nyertem! Aztán lehervadt az arcomról a mosoly mikor az eszembe jutott az a csaj, akivel láttam. - Nem lesz nálad senki? - kérdeztem hirtelen.
- Na jó. Brooklyn, jössz vagy maradsz? - hajolt ki az ablakon Harry. A szám szélét rágva néztem felváltra hol Harryre, hol Jaredre, majd megvontam a vállam.
- Ki lenne nálam? - kérdezte döbbenten Jared.
- Hát, talán az a barna, akivel a múltkor láttalak! - mondtam duzzogva, s kicsit sem volt ám kiülve az arcomra a féltékenység. Hátat fordítottam neki, aztán ott hagytam Őt a döbbent arcával együtt. Beültem Harry mellé, majd mondtam, hogy induljunk.
- Na, végre! - sóhajtott fel megkönnyebbülten Harry.
- Pofa be - mormogtam.
- Ez érdekes volt. Már kezdett izgalmas lenni!
- Akkor miért siettettél? - fordultam felé. - Lehet, hogy lett volna valami műsor.
- A francba! Igazad van, sajnálom. Nem kellett volna siettesselek benneteket.
- Bizony. Szégyelld magad - csóváltam meg a fejem szórakozottan, miközben beleütöttem egyet a vállába.
- Már azt vártam mikor ugrotok egymásnak - beletaposott a fékbe, mert egy állat majdnem kijött elénk. - NEM LÁTSZ A SZEMEDTŐL, TE GYÖKÉR? - kiáltott ki az ablakon Harry, mire kissé lejjebb csúsztam az ülésen. - Jared megcsókolt volna, ugye tudod? - fordult felém ismét nyugodt mosollyal az arcán. - Ha nem vagyok ott, ott helyben letámadott volna téged.
- Honnan veszed? - kérdeztem zavartan pislogva.
- Csak rá kellett nézni - vonta meg a vállát. - Kifejezetten zavartam Őt - vigyorodott el. - Eddig miért nem meséltél erről a srácról? - kérdezte az ajkát biggyesztgetve. - Pedig tuti vannak szaftos kis titkaid vele kapcsolatban! - hajolt közelebb hozzám.
- Az utat nézd! - szóltam rá elpirulva, mire nevetve megrázta a fejét. - Semmi közöd a titkaimhoz - fontam össze a karjaimat magam előtt. - Egyébként meg nem tartottam fontosnak ezt a témát.
- Bele vagy esve ebbe a pasiba! - röhögött jóízűen, majd leparkolt a házunk előtt és hátradőlt.
- Dehogyis!
- Nyilvánvaló, ne is tagadd - paskolta meg az arcom. - Szóval ezért nem tetszem? - kérdezte csalódott arckifejezést felöltve.
- Hagyj békén - nevettem el magam, majd megfogtam a táskám és kinyitottam az ajtót.
- Jó sulit holnapra! - szólt utánam vigyorogva.
- Köszi - fintorogtam, majd becsuktam az ajtót. Elköszöntünk még egymástól, majd a bejárati felé indultam, ő meg elhajtott. Mivel nem voltak itthon a szüleim apu meglepetés valamije miatt, nyugodt szívvel léptem be a házba.
- Ki volt az? - kérdezte Jeremy, amint beléptem a nappaliba.
- Ki?
- Aki hazahozott.
- Egy haver.
- Na persze - szűkített össze a szemeimet.
- Egyébként meg semmi közöd hozzá - mondtam. Megrezzent a telefon a zsebemben, úgyhogy nagy nehezen kihalásztam, aztán megnyitottam az üzenetet.
Üzenetváltás Jared és Brooklyn között:
„Hazaértél már?”
„Igen, miért?”
„Rendben, akkor indulok”
„Úgy volt hogy én megyek!!!”
„Pontosan. Úgy volt”
„KAPD BE”

Időközben felértem a szobámba, majd dühösen berontottam a fürdőbe. Utálom, hogy állandóan ő győz! Igazán leállhatna már.
Dühösen tusoltam le, aztán még dühösebben rontottam ki a helyiségből egy szál törülközőben, ugyanis nem vittem be magammal semmilyen ruhát.
Betrappoltam a szobámba, ahol aztán Jaredbe ütköztem. Szó szerint.
- Wow - lehelte, miközben mindkét keze a vállamon pihent. Felnéztem rá, ő meg le rám. Aztán elengedett, majd elállt az utamból. Összeszedtem pár ruhadarabot, majd visszamentem a fürdőbe még mindig szó nélkül.
Ritka ügyetlen voltam miközben öltöztem, még szerencse, hogy senki sem látott, mert tuti röhögőgörcsöt kapott volna a bénázásom láttán.

- Milyen barnáról beszéltél? - vágott a közepébe amint visszaértem.
- Akivel a múlt vasárnap nevetgéltél a vitánk után, miközben én a kórházból jöttem haza a kezem miatt! Mellesleg ha kíváncsi vagy rá, még ott is a segged mentettem azzal, hogy nem mondtam el az igazságot!
- Kedves tőled - mosolygott, majd elkomorodott. - Az a lány az unokatesóm volt, Rebecca - mondta. Na ne már! Ezért evett a féltékenység egy héten keresztül? - Zavart? - kérdezte lazán.
- Nem - mondtam olyan határozottan, amennyire csak tudtam.
- Hát persze, hogy nem - vigyorodott el. Tereld a témát, tereld a témát.
- Egyébként ma akartalak keresni - mondtam gyorsan, s reméltem beválik.
- Szóval ma már szükséged volt rám.
- Mondhatni - vonogattam a vállam. - Kár, hogy nem bírtad kivárni míg kereslek. Pedig egész aranyos kis szöveg állt össze a fejemben.
Hátravetett fejjel nevetett fel, majd megcsóválta a fejét.
- Majd máskor felhasználod.
- Egyébként miért kerestél meg? - zavartan álldogáltam egy helyben egyik lábamról a másikra helyezgetve a testsúlyomat.
- Hát, igazából nem voltam benne biztos, hogy valamikor is újra jelentkezel, úgyhogy... Úgy gondoltam akkor megkereslek én - vont vállat, majd jobb kezét a zsebébe süllyesztette.
- Elkapott a pánik, amikor rájöttél, hogy lehet hogy nem bánthatsz meg többé? - vontam fel a szemöldököm és kérdőn néztem rá.
- Befejeznéd ezt? - szűkítette össze a szemeit és szigorúan nézett rám.
- Mit? - pislogtam ártatlanul, majd hátráltam egy lépést tőle, ugyanis túl közelinek éreztem Őt.
- Ezt az egészet. Sajnálom, hogy megbántottalak, oké?
- Még mit nem. Két nap alatt kétszer is megbántottál - mutattam rá az egyszerű tényre.
- Jó, de egy hétig nem beszéltünk - biggyesztette le a száját.
- És azt gondolod megbékéltem?
- Miért? Nem?
- De igazából igen - sóhajtottam fel megadóan, aztán egy szempillantás alatt már az ölelésében találtam magam.
- Mit szólnának a szüleid, ha elrabolnálak holnapig? - kérdezte pár perc álldogálás után.
- Tessék? - nyögtem ki, miután felocsúdtam a tényből, hogy most bizony meghívott éjszakára (!) magához.
- Mikor érnek haza?
- Holnap délután - motyogtam.
- Nagyszerű! Akkor nem is kell tudniuk róla! - csapta össze a tenyereit, miután elengedett és hátrált egy lépést.
- Jó, de... - kezdtem volna a tiltakozást, ám nem jött össze. Egyrészt, mert ha Jaredről van szó, akkor nem tudok tiltakozni, másrészt, mert nem is akartam tiltakozni. - Megfogják tudni - jelentettem ki. Például anyu már tudja, hogy...
- Honnan veszed?
- Jeremy.
- Arról sem tudnak a mai napig, tudod...
- Azért, mert arról még Jeremy sem tudott - vágtam csípőre a kezem és utáltam, hogy már megint témánál vagyunk.
- Ne aggódj, megoldom - mondta mosolyogva. - JEREMY! - ordította, mire összerezzentem. Nyitódott az ajtó és az én "szeretett" bátyám lépett be a szobámba.
- Mi van?
- Nem lenne ellenedre, ha elrabolnám a húgod?
- Nyugodtan. Viheted. Viszont holnapra kérem vissza, mert az én fejemet tépnék le anyuék.
- Rendben. Kösz, haver.
- Megtennétek, hogy nem úgy beszéltek rólam, mint egy kibaszott tárgyról? - méltatlankodtam. Jared villantott rám egy amolyan "Én megmondtam" vigyort, ám én tudtam, hogy ezzel nincs vége. Ilyen könnyen nem lehet lerázni a bátyámat.
- És mire kell neked Brooklyn? - kérdezte Jeremy, és én ugyanazzal a kérdőtekintettel néztem Jaredre, mint ő.
- Ööö, elmaradt egy mozizás, amit még be kell pótolnunk, igaz? - fordult felém "Vegyél részt te is ebben" alapon.
- Igen - bólogattam.
- Rendben - bólintott Jeremy, aztán megfordult és kiment a szobából.
- Mondtam, hogy elintéztem - mondta vidáman Jared.
Válaszul megforgattam a szemeimet, majd felkaptam az iskolatáskám és beledobáltam másnapra a cuccaimat.
Most komolyan hozzá készülök? Oké, ezzel még semmi gond, de ott is alszok elméletileg! Te jó ég.
- Megvárom lent amíg elkészülsz, rendben?
- Oké - mondtam, majdnem természetellenes vékony hangon. Ő kiment, én meg ott maradtam az aranyos kis hasgörcsömmel együtt, az idegesség miatt.
Összeszedtem a pizsamámat, majd beleraktam egy kis táskába. Ajkamba harapva gondolkodtam, hogy rakjak-e be valami rövidnadrágot is, ugyanis csak fehérnemű szokott rajtam lenni, meg egy póló. Ha jól emlékszem, két szoba van a lakásában. Tökéletes. Nem kell együtt aludnom vele.
Végül nem raktam el, mondván, ha nem alszok vele egy ágyban, akkor nem érdekel a dolog.